1.    :Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgö levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat örizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg ot, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. O sose tudja meg mi a bánat.
Van aki könnyen eléri azt akit szeret.
Van aki sír, szenved míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni!

 Nem írhatom meg neked mennyire
szeretlek, mert azt csak érezni, de
leírni nem lehet.
Minden érzés amit adtál jó az nekem,
minden mi Te voltál jó az nekem,
minden szavad megérint, megéget,
bezár szívembe Téged!
Nem adlak másnak, nekem rendelt
az élet. Nem adlak másnak, ha kell
harcolok Érted! Szeretlek!

Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol megbocsájtanak. Ha pedig nem bocsájtottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem a hibája... mert emberek vagyunk... de ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá, de ha bántanak csak addig turd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd, hogy viszonzás nélkül kihasználjanak!

"Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak kilépni az ajtón, még jobban megöleltelek és megcsókoltalak volna."

Senkinek sem biztos a holnap,
ha fiatal vagy, ha idősebb,
A MA lehetne az utolsó esély, hogy szeretteinket megöleljük
Azért öleld meg szeretteid, és mond meg nekik, mennyire fontosak számodra,...
Legyen időd megmondani, ha kell "sajnálom"
"bocsáss meg", "köszönöm" vagy " rendben van"...
...csak nehogy késő legyen.....

Éjfél után, mentem haza. Mit tettem én, ostoba?!
Megöltem őt,akit szerettem, mert nem kellett neki szerelmem, neki szerelmem...."


Valaki nem ír, pedig úgy várom,

valaki nem szeret, pedig úgy imádom!

Valaki nem hallja, ha érte dalolok,

valaki nem bánja, ha érte meghalok!

Kinek baj az, ha mindig őt látom,

ha előttem van huncut kék szeme?

Kinek ártok én azzal,

ha éjszaka álmodom vele?

Csak magamnak okozok fájdalmat ezzel!

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya,

mikor melletted ül, és tudod,

hogy sosem lehet a tiéd.

Nem tudok aludni, mert
Fáj a szivem,
Fáj, hogy soha nem
Szerettél engem.
A lelkem nem nyugszik,
Mert fáj, hogy te nem tudsz
Engem szeretni.

Szeress, mert rövid az élet
szeress, mert szeretlek téged
szeress, hogy boldog legyél,
szeress, nehogy egy életet tönkre tegyél
szeress, hogy viszontszeresselek,
szeress, hogy tudjam szerethetlek
ameddig szeretsz, addig élek,
szeress sokáig, mert meghalni félek.

       S ha valaki nem úgy szeret,ahogy te elvárod....
az nem azt jelenti,
Hogy nem szeret a szíves teljes szeretetével!!!!!:)

A szerelemben az a vesztes, aki jobban szereti a másikat!

Néha már helyet cserélnék Veled,
Látnám azt, amit szemed,
Gondolnám azt, amit eszed,
S tudnám, hogy szíved kit szeret.

Úgy, ahogy Te is, én is érzek,
Úgy, ahogy te sem, már én sem félek.
Úgy, ahogy Te is, én is gondolok,
De úgy, ahogy Te, úgy én szíveket nem rombolok

Tudod mit?
Éldd már a saját életed!
Megtudok én lenni Nélküled.
Nem kell nekem a szánalom,
Az én szívemben nincs már fájdalom!

Ne Te tudd, mi zajlik le bennem!
Ne Te lásd az összetört darabokat a szívemben!
Felejtsd már el, hogy élek!
Tudd meg!
Irántad már semmit sem érzek!

Mikor azt mondom, szeretlek, az azt jelenti, hogy megtaláltam benned az életre szóló szerelmet, melyről tudom, hogy örökké fog tartani...
Azt jelenti, hogy mindenben osztozni akarok veled-jó időkben, rossz időkben, kalandokban, gondban és örömben.
Azt jelenti, hogy nem számít semmi, csak veled akarok lenni.
Mikor azt mondom, "szeretlek", az azt jelenti, hogy úgy szeretlek, ahogy vagy, és minden egyes alkalommal, mikor veled vagyok, felfedezek benned valami újat, amit szerethetek.
A szerelem csodálatos dolog, és mikor kimondom, teljes szívemből így is gondolom.
És TE vagy az akinek mondom. "

Gyűlöllek, mert megbántottál
Gyűlöllek, mert rám ok nélkül megharagudtál
Gyűlöllek, mert nem hiszel nekem
Gyűlöllek, mert elárultál engem.
Gyűlöllek, mert gyűlölsz engem
Gyűlöllek, mert gyűlöletet szítottál bennem
Gyűlöllek, mert nem tudlak gyűlölni
S még így is tudlak szeretni

 Öszinte szeretet
Ha majd egyszer öszinte szeretetre vágyol
És nem találsz sem közel sem távol,
Gyere oda ahová engem temettek
Ott a fü is azt suttogja,hogy:
nagyon szeretlek!!!

Ideges vagyok komisz elégedettlen,
féltékeny vagyok komor egy szó miatt.
Ok nélkül szídlak, egész nap veszekszem
Nagyon Szeretlek: mind ez ennyi csak!

Amikor szerelmes vagy, nem vagy észnél,
mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes!

Kössz,hogy átvertél,s
felém sem néztél!Tudom
a szíved mélyénn sohasem szerettél.
A reménységnek vége.tudd meg:
Ha nem szeretsz én örökre elmegyek,
bár közben megszakad a szívem.
Sohasem vettél komolyan,a játékszeres voltam
s az életben s benned oly sokat csalódtam!

Ha tehetném...
Ha tehetném, visszafordítanám az idő kerekét.
Ha tehetném, újra lángra gyújtanám szerelmét.
Ha tehetném, megfognám két kezét,
Ha tehetném, magamhoz láncolnál az életét.

Ha tehetném, megcsókolnám százszor.
Ha tehetném, védelmezném bárhol.
Ha tehetném, utánna mennék,
Ha tehetném, érte mindent megtennék.

De nem tehetem,
Mert parancsol az érzelemnek az értelem.
Ígyhát mást már nem tehetek,
Mint fájón, keservesen, de örökre feledek!

Mikor lefekszem rád gondolok,
Mikor felkelek utánad vágyom.
Húz hozzád a vágy,
Szinte kínoz már.
Egyre csak azt érzem,
nélküled élni nem lehet.
Minden percben hiányzol,
De azt súgják a csillagok:
Bírni kell,soha se feladni,
Hamarosan újra foglak látni!
Ez tartja bennem a lelket,
ez tart életben.
Egy mondat lebeg mindig elöttem:
NAGYON SZERETLEK!!!! +

Sokkal könnyebbazt gyülölni,kit szerettél,
mint szeretni, kit gyülöltél.

Szemem könnyekkel küzd,
mert tudom távol vagy tölem.
A vágy nem ég ki soha belölem.
Várom a percet, az órát, a napot,
s a holnapot örülök, hogy neked
csak én vagyok!

 Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betujét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magamis így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - feleltem: -híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicso neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megújul.